Monster High-mánia

Lánykáim legújabb kedvencei a Monster High rajzfilm figurái. Nem mondom, hogy odavagyok érte, de hát ez van. A lényeg, hogy szépen kiszínezik a menő csajokat és ettől boldogok, én meg örülök, hogy legalább valami értelmessel foglalják el magukat, és nem utolsósorban én is szeretek színezni (velük).
Íme, néhány kiszínezhető kép:

Hercegnős, lányos, Barbie-s színezők 1.

Szeretek színezőket keresgélni a neten. Lánykáim nagyon szeretnek színezni. Meg az az igazság, hogy én is.

És persze ne feledkezzem meg a Barbie színezőkről sem, ami aztán jöhet minden mennyiségben:

Mára ennyi, legközelebb töltök még fel néhányat.

Kötés-horgolás

Az adventi időszak óta ismét hódolok régi szenvedélyemnek (?), hobbimnak (?). Újra nekiálltam kötögetni, horgolgatni. Vagy, ahogy a nagyobbik kislányom mondta egy ideig: horkolgatni. Na, igen, azt is szoktam, férjem "örömére". : ))

Anyukám jött az 5 forintos (mivel már egy forintos nincs) ötlettel, hogy karácsonyra varr néhány Barbie ruhát az előbb említett kislányomnak. Na, nekem sem kellett többször mondani, mert én meg elkezdtem gyártani szintén a Barbie ruhákat, csak én horgoltam és kötöttem őket. (Karácsonyhoz közeledvén elég nehéz volt titokban tartani, úgyhogy mindig este meg, amíg oviban voltak a gyerekek, meg a szatyorba bebújva készítettem a ruhakölteményeket.) Persze kiadtam az ukáz-t, hogy rögtön kettőt készítsen anyu (is), mert van egy 8 éves keresztlányunk is, aki szintén Barbie-zik.

Annyira belejöttem, hogy most is kötögetek, horgolgatok, amikor az időm engedi. Hála Istennek már nem kell dugdosnom. Most már előre készítem a névnapi/szülinapi adagot.

Egy bánatom van, hogy nem tudom még leolvasni a horgolási mintákat. De majd ez is sorra kerül, addig is marad a fantázia.

Dunabogdányban találtam egy "boltot", a Varrodát, ahol lehet venni fonalat és bármit, ami a kézimunkához kell. Sokáig ezzel is gondban voltam, hogy hol szerezzem be a fonaladagomat. Messzire nem akartam menni. Hát, ez a probléma is megoldódott. Úgyhogy készülhetnek a kis ruhácskák.

Szülinapi vonattorta

Kisfiam, Bence 5. szülinapjára csináltam egy vonat tortát. A szülinapokat három helyen szoktuk megünnepelni: otthon, anyuéknál és anyósomnál. Ez most az anyósomnál megtartott szülinapra készült.

A vonatforma kialakításában apa segítségére volt szükségem.

A torta maga egyszerű vizes piskóta.

Hozzávalók: 4 tojás fehérjét + 8 ek. vizet + 25 dkg kristálycukrot habosra keverünk, majd mehet bele a 4 tojássárga és végül már robotgép nélkül óvatosan, hogy a tészta ne essen össze a 20 dkg finomliszt.

A tésztát sütőpapírral bélelt vagy kivajazott, kilisztezett formába öntjük és előmelegített sütőben megsütjük. Ebből a mennyiségből két adagot csináltam és két különböző formában megsütöttem. 

Sütés és kihűlés után jött apa munkája a formázás (én ebben még kevésbé vagyok ügyes : )).

Míg a férjem "fúrt, faragott", én elkészítettem a krémet, ami egyszerű csokikrém és vaníliás krém:

A vaníliás krémhez felfőztem egy vaníliás pudingport 4 ek. kristálycukorral. Lehűtöttem és 15 dkg margarint/vajat kevertem bele robotgéppel a krémes állag eléréséig.

A csokikrémhez: 2 tojás és 3 ek. kristálycukrot habosra kevertem, majd gőz felett sűrűre főztem. Lehűtöttem és végül ebbe is kevertem 15 dkg margarint/vajat.

Már csak a torta megkenése és díszítése volt hátra. A tehervagonba Francia drazsé került rakomány gyanánt. Az eddigi tortákon csak körben díszítésként volt jelen a cukorka - de egy kis túlzással élve - mire megköszöntöttük az ünnepeltet és felvágtuk a tortát, addigra vajmi kevés maradt rajta. Ez jobb megoldásnak bizonyult. Mindenesetre a gyerekek nagyon örültek, segítettek a "szállítmány lepakolásában" vagyis mondanom sem kell, hogy a rakomány elérte a célállomást, mert az fogyott el legelőször.

Ja és nem szóltam még a kerekekről, amik marcipánból készültek.

Benci mellett az uncsitesók közül egy páran láthatóak.

Császárzsemle

Az elmúlt időszakban állandóan csak tejfölös kiflit gyártottam, persze a család nagy örömére, de most szerettem volna valami mást. Egyébként a tejfölös kiflihez Gabojsza konyhája receptjét használtam.Úgy gondoltam, hogy ebből a fini tésztából formázhatok én zsemlét is. Ebben a változatban a tejföllel való kenegetést kihagytam.

A tészta hozzávalói megtalálhatóak a fenti linkre kattintva. Onnatól folytatom a receptet, hogy a megkelt tésztát lisztezett asztalra/konyhapultra (én ezeken a helyeken szoktam tésztát nyújtani) borítottam , még 1* átgyúrtam, jól megdögönyöztem, megnyomkodtam. Az átgyúrt bucit 16 cikkre vágtam (lehetőség szerint egyenlő nagyságúakra).

A cikkecskékből, hosszú, kb. 2 arasznyi "kígyót" hengergettem és a további formázást Yasmine leírása alapján végeztem el. De találtam egy videót, ahol egy nő meg is csinálja. Ez az a videó.

Persze nekem így első nekifutásra nem mindenütt sikerült eltüntetnem a kis kilátszó végeket. Nem baj, de bánja a fene!

A kis zsemlécskéket sütőpapírral bélelt tepsire tettem volna, de mivel az nem volt itthon, maradtam az alufóliánál. Kb. 20 percig még pihentettem őket, hogy még egy kicsit megkelhessenek. A tetejüket megkentem egy kis vízzel felvert tojással és megszórtam szezámmaggal (sajttal akartam, de az szintén nem volt elég itthon).

Aztán előmelegített sütőbe toltam a tepsit. Nálunk a sütés kb. 25 percig tartott. A sütőből kivéve megspricceltem őket vízzel. 

Szerintem nagyon szépek lettek, az itt-ott kilátszódó csücskökkel együtt. Bár erről az adagról kép nem készült, legközelebb nem mulasztom el lefényképezni őket.

Azon gondolkoztam, hogy lehet, hogy ilyen feltét mellett (szezámmag, sajt)  már kevésbé császárzsemlés, nekünk mégis nagyon ízlett, úgyhogy valószínűleg sor kerül egy újabb sütésre a közeljövőben. Pl. ma :-)))

"Kórházi menü"

A cím egy kicsit megtévesztő, mert csak egy ételről van szó, de az igaz, hogy kórházi.

A MÁV kórházban, a harmadik gyermekem születésekor nagyon meglepődtem az egyik nap, amikor leültem az ebédlőben az asztalhoz. Sonkával-őszibarackkal-sajttal sült karajt kaptunk krumplipürével. Huu, mondtam magamban, remélem ez olyan finom, mint, amilyennek látszik. És az volt! Nagyon finom!!

Amikor hazajöttünk a babával, férjemnek rögtön elújságoltam, hogy valami új kajcival fogom meglepni, amit a kórházban "szolgáltak fel". Gondolom nem kell leírnom, hogy milyen arcot vágott. 

A fincsi "kórházi menüt" én így csináltam: 

Fogtam a karajszeleteket kiklopfoltam, megsóztam és megborsoztam. Picit elősütöttem őket úgy, hogy megkapattam mindkét oldalukat. Aztán fogtam egy sütőtálat kiolajoztam azzal az olajjal, amiben a karajok elősültek.Belehelyeztem a husikat a tálba. Minden hússzeletre tettem egy fél szelet konzerv őszibarackot (ha nagy volt a hús, akkor akár két fél szeletet is), és arra egy szelet gépsonkát. A legtetejét pedig megszórtam reszelt sajttal. 

Enyhén előmelegített sütőbe tettem és a sajt megpirulásáig sütöttem.

Mellé pedig sült krumplit sütöttem, mert az a kedvencünk.

Ezt az ételt azért szeretem készíteni, mert relatíve gyorsan megvan és finom is.

Tortilla chips ostyasütőben sütve

Nemrégiben, mint azt már korábban írtam, sikerült vennem egy ostyasütőt. És arra gondoltam, hogy miért is ne lehetne benne hamis tortilla chipset sütni. Volt egy tortillalap-receptem és úgy gondoltam, hogy csinálok belőle chipset. 

A recept a következő:

• 25 dkg liszt
• 3 ek. zsiradék (margarin vagy zsír) Én zsírral próbáltam ki. 
• 1 kk. só

A hozzávalókat elmorzsoltam, majd kettéválasztottam és az egyik felébe tettem egy kis piros paprikát is.

Utána hozzáöntögettem, annyi vizet külön-külön mind a kettőhöz, amiből aztán egy-egy gombócot tudtam gyúrni.

A két gombócot 1 órán át állni hagytam hideg helyen. Na, jó, azért nem volt olyan hideg a konyhában. Utána kis golyókat formáztam és egyenként megsütöttem őket az ostyasütőben. 

Tulajdonképpen azért is jutott eszembe ez a chips-sütés, mert kencéket, mártogatókat csináltam és gondoltam ez pont jó lesz hozzá. A mártogatók, krémek, kencék receptjét itt találod.

A tortilla chipseim pedig így sikerültek: (Ne tévesszen meg senkit, ezek nem sajtos tallérok.)