Első bejegyzésem

Teljesen új dologba fogtam ezzel a blogírással. Az elmúlt napokban egyre több gasztroblogger oldalát olvasgattam, jobbnál-jobb receptek között mazsoláztam és felmerült benne a gondolat, hogy miért is ne próbálhatnám ki én is. Eddig csak az fogott vissza, hogy egyszer valahol azt olvastam, hogy pénzbe kerül ez az egész, mármint az írás.
Amikor valamilyen étel az eszembe jut és szeretnék egy kis változatosságot vinni az elkészített ennivalóinkba, akkor mindig az Internethez nyúlok, majd továbbvariálom a dolgokat.
Már csak azért is, mert kb. 3 évvel ezelőtt hellyel-közzel elkezdtem követni a Norbi update-s diétát és a második gyerkőc születése után sikerült is lefogynom az elsődleges áhított súlyra, 5 kg-ra a versenysúlytól. Tehát a lényeg az, hogy amiket tudok néha átalakítom U1-2-es ételre. Persze azért lustaság ide vagy oda nem mindig van kedvem kétféle kaját csinálni: egyet a családnak, egyet meg magamnak.

Már nagyon régen szerettem volna egy ostyasütőt, de egy jó ideig sehol sem találkoztam vele (vagy lehet, hogy nem volt rajta bokszkesztyű, hogy észrevegyem). Aztán úgy egy hónapja a Lidl-ben végre kapható volt. Hát rögtön kaptam is az alkalmon és már mentem is. Két gyerek (a háromból) autóba be és irány Szentendre. Naná, hogy ott már elfogyott. Mit tesz az ember gyereke, ha nagyon szeretne valamit?! Felhívtam a Lidl tudakozóját és megkérdeztem, hogy a másik közeli áruházban van-e. Hát, VOLT. Indulás, repesztés ezerrel, nehogy valaki elvigye előlem. És végül sikerült. Most is itt csücsül a konyhapulton. Már csináltam vele fagyi tölcsért ( a gyerekek és a férjem oda voltak érte), sajtos tallért (focimeccs nézéséhez szupi volt), magamnak kávéhoz U1-es zabpelyhes ostyát, anyósomnak kávéhoz ropogtatnivalót. Gondoltam kipróbálom majd a tortilla tekercset is, esetleg azt továbbvariálva a tortilla-chipset egy kis kencével.