"Kórházi menü"

A cím egy kicsit megtévesztő, mert csak egy ételről van szó, de az igaz, hogy kórházi.

A MÁV kórházban, a harmadik gyermekem születésekor nagyon meglepődtem az egyik nap, amikor leültem az ebédlőben az asztalhoz. Sonkával-őszibarackkal-sajttal sült karajt kaptunk krumplipürével. Huu, mondtam magamban, remélem ez olyan finom, mint, amilyennek látszik. És az volt! Nagyon finom!!

Amikor hazajöttünk a babával, férjemnek rögtön elújságoltam, hogy valami új kajcival fogom meglepni, amit a kórházban "szolgáltak fel". Gondolom nem kell leírnom, hogy milyen arcot vágott. 

A fincsi "kórházi menüt" én így csináltam: 

Fogtam a karajszeleteket kiklopfoltam, megsóztam és megborsoztam. Picit elősütöttem őket úgy, hogy megkapattam mindkét oldalukat. Aztán fogtam egy sütőtálat kiolajoztam azzal az olajjal, amiben a karajok elősültek.Belehelyeztem a husikat a tálba. Minden hússzeletre tettem egy fél szelet konzerv őszibarackot (ha nagy volt a hús, akkor akár két fél szeletet is), és arra egy szelet gépsonkát. A legtetejét pedig megszórtam reszelt sajttal. 

Enyhén előmelegített sütőbe tettem és a sajt megpirulásáig sütöttem.

Mellé pedig sült krumplit sütöttem, mert az a kedvencünk.

Ezt az ételt azért szeretem készíteni, mert relatíve gyorsan megvan és finom is.

Tortilla chips ostyasütőben sütve

Nemrégiben, mint azt már korábban írtam, sikerült vennem egy ostyasütőt. És arra gondoltam, hogy miért is ne lehetne benne hamis tortilla chipset sütni. Volt egy tortillalap-receptem és úgy gondoltam, hogy csinálok belőle chipset. 

A recept a következő:

• 25 dkg liszt
• 3 ek. zsiradék (margarin vagy zsír) Én zsírral próbáltam ki. 
• 1 kk. só

A hozzávalókat elmorzsoltam, majd kettéválasztottam és az egyik felébe tettem egy kis piros paprikát is.

Utána hozzáöntögettem, annyi vizet külön-külön mind a kettőhöz, amiből aztán egy-egy gombócot tudtam gyúrni.

A két gombócot 1 órán át állni hagytam hideg helyen. Na, jó, azért nem volt olyan hideg a konyhában. Utána kis golyókat formáztam és egyenként megsütöttem őket az ostyasütőben. 

Tulajdonképpen azért is jutott eszembe ez a chips-sütés, mert kencéket, mártogatókat csináltam és gondoltam ez pont jó lesz hozzá. A mártogatók, krémek, kencék receptjét itt találod.

A tortilla chipseim pedig így sikerültek: (Ne tévesszen meg senkit, ezek nem sajtos tallérok.)

Túró és egyéb tejtermék készítése (ahogy mi csináljuk)

Sógoromnak vannak tehenei, bocijai. Így aztán friss tejcsi is van bőven a gyerekek nagy örömére. Ha sok tej jön össze, amit persze nem tudunk elfogyasztani, akkor mindig nekiállok a túró, vaj és most már, hogy olvastam Wise Lady oldalán a házi krémsajt készítését itt, a krémsajt készítésnek is. Nagyon szeretjük a túrós ételeket, a különféle ízesítésű kencéket, krémsajtokat.

A túró készítését anyósomtól tanultam: 1,2 l tejet (most éppen ennyi volt pluszban) beleöntök egy edénybe és hagyom megaludni a konyha melegében kb. 1-2 napig. Télen a radiátor közelébe teszem, mert akkor hamarabb megalszik. Ha sikerül  a tetejét (a tejszínt) még "édesen"  leszednem akkor vagy felhasználom tejszínként vagy (és ez a gyakoribb) elkezdem kézi habverővel verni addig, amíg vaj nem lesz belőle. Ha már savanykás a teteje, akkor leszedem és tejfölként, vagy "továbbfejlesztve" krémsajtként tudom hasznosítani. Az alatta maradó fehér kulimászból lesz a túró, de előtte még anyósom "receptje" szerint kb. kéz melegre (nem forróra) fel kell melegíteni ettől  még egy picit összetúrósodik. Ezután elő szoktam venni a gyerekek textilpelenkájából egyet, amit a túrókészítésnek szenteltem és bevizezem. Előszedem a gyümölcsmosót v. tésztaszűrőt és belehelyezem a megvizezett pelust, majd belezuttyintom a felmelegített túrót. Óvatosan a zuttyintással: nálunk az első alkalommal a konyhát is takarítanom kellett, mert még a falon is volt túró meg savó. Ha lecsepegett a túró és összeállt egy puha tömbbé a szűrőben, na és persze ki is hűlt, akkor már tehetjük is át egy másik lezárható edénybe és be a hűtőbe vele felhasználásig. Ebből a mennyiségű házi tejből nekem  42 dkg túró lett.

Most krémtúrót csináltam belőle, mert szeretjük a friss kenyeret mindenféle kencével enni.

• 42 dkg túró
• 20 dkg mascarpone (v. házi krémsajt)
• só, bors, oregánó ízlés szerint
• 1 nagy gerezd fokhagyma
• nagy csokor snidling apróra vágva.

Ízesített krémsajt:

• Házi krémsajt/Mascarpone
• Piros arany
• Só                   
• Bors
• (ez utóbbi három ízlés szerint)
• 1 csokor snidlinget is lehet bele tenni. Ebben most éppen nincs, de a múltkor tettem bele azt is. Férjem nagyon szereti a vajkrémet, azok közül is leginkább a MIZO/CBA-s magyarosat. Szerintünk egyébként ez a legfinomabb és a legkrémesebb a kereskedelemben jelenleg kaphatóak közül. Már próbáltunk egy jó párat. Persze ízlés kérdése a dolog.
    

A krémeket az üres mascarpone-s dobozokba töltöttem, mert azok lezárhatóak, így a hűtőben is könnyebben elpakolom őket.

Chilis mártogatós:

• Házi krémsajt/Mascarpone
• Tejföl
• Szárított chili paprika a magjától megszabadítva, apróra vágva
• Só
• Bors

A hozzávalókat jól összekevertem. Ez a mártogatós Apának készült, aki szereti a kellemesen csípős ételeket. Erről is készült kép, bár nem túl dizájnos, de hát ez van.

 Pizzás rétes - Magyaros rétes

Sógornőm adta az ötletet a pizzás réteshez. Ő csinált pár hete egy általam magyaros rétesnek elnevezett valamit a magyaros lepény után szabadon.

 Pizzás rétes:

• 1 csomag réteslap (minél több lap van benne annál jobb) - 2 réteshez kell
• 1 doboz ketchup
•  kb. 40 dkg párizsi (lehet sonka is, csak az valószínű drágább lesz). Én borjú- és sertés párizsival készítettem, mert éppen ez volt itthon.
• 1 doboz kukorica konzerv
• kb. 30 dkg sajt reszelve
• 1 tojás

A réteslapot egy konyharuhán kiterítettem - kétfelé vettem, 3-3 lap - és mind a kettőt bekentem.ketchuppel, majd ráhelyeztem a párizsiszeleteket, erre ráreszeltem a sajtot, majd legvégül megszórtam kukoricával. Aki szeretné még megszórhatja pizza fűszerkeverékkel is. Így még pizzásabb lesz.

Feltekertem, a tetejét megkentem tojással és beraktam az előmelegített sütőbe. Pikk-pakk megsült és már ehettük is.

Az ötletadó magyaros rétes vagy batyu pedig a következő:

• 1 csomag réteslap (minél több lap van benne annál jobb) - 2 réteshez kell
• 1 nagy doboz tejföl
• 2-3 gerezd fokhagyma, 
• bors, nagyon pici só, mert a szalonna sós
• snidling
• jó sok húsos szalonna apró kockákra vágva, 
• kb. 30 dkg sajt reszelve
• 1 tojás

A nagy doboz tejfölt összekevertem a 2-3 gerezd zúzott fokhagymával, pici sóval, borssal és ízlés szerint snidlinggel (aki jobban szereti, tehet bele pl. lilahagymát).

A kiterített 3-3 réteslapot megkentem a fűszeres tejföllel, megszórtam szalonnával és végül a reszelt sajttal, majd feltekertem, megkentem tojással és beraktam az előmelegített sütőbe. Ez is pikk-pakk megvolt és nagyon finom volt. 

Ötlet: aki szeretné még csinosabbakra a szeleteket, az csinálhat batyukat is úgy, hogy a kiterített réteslapot felvágja egyenlő nagyságú négyzetekre és azokra keni a hozzávalókat, majd "hortobágyi palacsintaszerűen " feltekeri.

Fincsi süti

Június végén volt a fősulis évfolyam-találkozónk és minden lány hozott valamilyen sütit, a fiúk meg az italért voltak felelősek (Mi másért?! ; )). Volt ott mindenféle hagyományosnak mondható süti: pudingos gyümitorta, kefires piskóta meggyel, pogácsa, almás pite, hatlapos,  piskótatekercs, stb. Viszont az egyik lány számomra ismeretlen, de nagyon-nagyon finom sütit hozott: marcipános szelet. Már a neve megragadott, mert férjemmel együtt "marcipánfüggők" vagyunk. Aztán persze kiderült, hogy egy deka marcipán sincs benne, így aztán talán olcsóbb is az elkészítése, mintha lenne benne.
És a színe, huuuuuuuú, zöld ( a keserű mandula aromától).
Megnéztem a receptet az Interneten is, és persze elkértem Boritól is. Megtaláltam ezt zöld süti néven is. A két recept az összetevőkben picit különbözött egymástól, de a végeredmény egyforma lett, ezért aztán összegyúrtam a számomra legkedvezőbbet:
Íme:

• 50 dkg darált háztartási keksz
• 30 dkg porcukor
• 9 evőkanál forró tej
• 1 kocka margarin (25 dkg)
• 1 csomag vaníliás cukor.

Ezt az egészet összegyúrjuk és két részre osztjuk.

Az első felébe (barna) teszünk még:

• 10 dkg kókuszreszeléket,
• rumaromát ízlés szerint, 
• 3 dkg kakaóport és 
• annyi lefőzött kávét, amennyit felvesz. Ha valaki nem szereti a kávét tehet helyette tejet is, a lényeg, hogy kell egy kis folyadék, ami a kókuszreszelék szárazságát semlegesíti és a tésztát újra gyúrhatóvá teszi.

 A másik felébe (zöld) teszünk még:

• kb. 1 üvegcse keserű mandulaaromát. Valószínűleg fog kelleni még egy kis darált keksz hozzá, mert az aromától nagyon meglágyul a tészta (mégiscsak folyadékról van szó).

Ezután kinyújtjuk először a barna tésztát és belehelyezzük egy kókuszreszelékkel megszórt tepsibe, vagy rátesszük egy alufóliával letakart tálcára. Majd kinyújtjuk a zöld tésztát is és azt a barna tetejére helyezzük.
Ha ez megvan, akkor elmehet egy picit pihenni a félig kész süti és megcsinálhatjuk a csokimázt.

Csokimáz:

• 1 tábla étcsoki (én Tibit használtam),
• kb. 3 dkg margarin,
• kb. 1 dl tejszín, 
• 1 ek. cukor.

Ezt az egészet gőz felett felfőzzük És már csak az van hátra, hogy a süti tetejét bevonjuk vele.

Felrakok egy képet is róla, igaz, hogy csak mobiltelcsis kép, de majd legközelebb csinálok egy normálisat.

Jó nasizást mindenkinek!

Első bejegyzésem

Teljesen új dologba fogtam ezzel a blogírással. Az elmúlt napokban egyre több gasztroblogger oldalát olvasgattam, jobbnál-jobb receptek között mazsoláztam és felmerült benne a gondolat, hogy miért is ne próbálhatnám ki én is. Eddig csak az fogott vissza, hogy egyszer valahol azt olvastam, hogy pénzbe kerül ez az egész, mármint az írás.
Amikor valamilyen étel az eszembe jut és szeretnék egy kis változatosságot vinni az elkészített ennivalóinkba, akkor mindig az Internethez nyúlok, majd továbbvariálom a dolgokat.
Már csak azért is, mert kb. 3 évvel ezelőtt hellyel-közzel elkezdtem követni a Norbi update-s diétát és a második gyerkőc születése után sikerült is lefogynom az elsődleges áhított súlyra, 5 kg-ra a versenysúlytól. Tehát a lényeg az, hogy amiket tudok néha átalakítom U1-2-es ételre. Persze azért lustaság ide vagy oda nem mindig van kedvem kétféle kaját csinálni: egyet a családnak, egyet meg magamnak.

Már nagyon régen szerettem volna egy ostyasütőt, de egy jó ideig sehol sem találkoztam vele (vagy lehet, hogy nem volt rajta bokszkesztyű, hogy észrevegyem). Aztán úgy egy hónapja a Lidl-ben végre kapható volt. Hát rögtön kaptam is az alkalmon és már mentem is. Két gyerek (a háromból) autóba be és irány Szentendre. Naná, hogy ott már elfogyott. Mit tesz az ember gyereke, ha nagyon szeretne valamit?! Felhívtam a Lidl tudakozóját és megkérdeztem, hogy a másik közeli áruházban van-e. Hát, VOLT. Indulás, repesztés ezerrel, nehogy valaki elvigye előlem. És végül sikerült. Most is itt csücsül a konyhapulton. Már csináltam vele fagyi tölcsért ( a gyerekek és a férjem oda voltak érte), sajtos tallért (focimeccs nézéséhez szupi volt), magamnak kávéhoz U1-es zabpelyhes ostyát, anyósomnak kávéhoz ropogtatnivalót. Gondoltam kipróbálom majd a tortilla tekercset is, esetleg azt továbbvariálva a tortilla-chipset egy kis kencével.